Mandalák jelentése
A mandala szó, az ősi indiai szent nyelvből, a szanszkrítből származik. Jelentése: kör, ív, körszelet, korong. Más vélemény szerint jelentése az elmével is kapcsolatban áll (manas ”elme”). Eredetét tekintve leginkább a buddhista tibeti és indiai kultúrához köthető, ahol ma is, évezredek óta használják meditációs technikákhoz, gyakorlatokhoz. A jógik elmélyedést segítő különféle eszközöket használnak, melyekre támaszkodva szilárdan tarthatják tudatukat meditációjuk tárgyán. Ezek a test- és kéztartások, azaz mudra, a hangok, ami nem más mint a mantra, a kézbe vehető tárgyak, tehát a vadzsra és a mala, illetőleg az istenségek különféle képi ábrázolásai, azaz a mandala. |
|
Hiszen a meditációban alkalmazott támaszok az adott tudattartalmat jelenítik meg, pontosan az analógiák törvényeinek megfelelő láncolatában. Valójában a támaszok éppen támasz-jellegüknél fogva csak arra valók, hogy a meditálót segítsék eljuttatni a célba, ahol természetesen már feleslegessé válnak. Persze egy már megvilágosodottnak nincs szüksége semmiféle meditációra, elmélyedésre és különféle eszközökre (például: mandala), hiszen léte állandóan a valóság igazi természetében időzik. |
Legfontosabb célja a mandala alkalmazásának, hogy a meditálót bevezesse egy tökéletes kozmoszba, ahol a külső elemek és a belső tudatszintek között harmónia uralkodik. Tehát valójában a mandala egy tudatos fejlődési folyamat térképe, mondhatnánk ”lélekvezetője”. A cél, elfoglalni a mandala megszentelt, mágikus körének közepét, a mozdulatlan mozgató helyét. Ekkor a megnyilvánulások visszaolvadnak eredeti egységükbe, felismerszik a mikro- és makrokozmosz azonossága. Három minőség emelkedik ki ezek közül: a szeretetteljes együttérzés, a bölcsesség és az erő. Ennek a legmagasabb tudatállapotnak az elnyeréséhez a gyakorlónak be kell hatolnia a mandalába. A tradicionális mandala koncentrikus, szimmetrikus kör alakú kép. A mandalában a kör jelképezi a szellemiséget, a négyzet az anyagi világot, a színek pedig érzelmeket társítanak ezekhez a formákhoz. |
|
|
. A MANDALA SZÍNEINEK A JELENTÉSE: |
|
|
- Fehér: megkönnyebbülés, tökéletesedés, együttérzés, nyugalom. |
|
|
- Fekete: titok, megérzés, belátás, újjászületés. |
|
|
- Szürke: lelki gyógyulás, szelídség, szeretet, hűség. |
|
|
- Sárga: barátságosság, fogékonyság, természet, intelligencia. |
|
|
- Kék: elégedettség, ellazulás, harmónia. |
|
|
- Tűzpiros: rettenthetetlenség, hatalom, változás, szerelem. |
|
|
- Bíbor: emberszeretet, idealizmus, bölcsesség. |
|
|
- Rózsaszín: érzékenység, a "belső" gyógyulása, egyetemes gyógyulás. |
|
|
- Narancs: önkontroll, vitalitás, becsvágy, megérzés. |
|
|
- Zöld: növekedés, bizalom, kapcsolat, gyógyulás, nyugalom. |
|
|
- Barna: földközelség, stabilitás, tudatos kötődés a környezethez. |
|
|
- Ezüst: érzékfölötti, természetfölötti képességek, áradó ér |
|
|
A mandala az európai kultúrába Carl Gustav Jung tevékenysége során került be, mint művészet-terápiás eszköz. Alkalmazásának sikere azóta is töretlen, és napjainkban virágkorát éli, mind Európában, mind az Egyesült Államokban. A mandala nézése, rajzolása a meditációnak egy formája. Harmonizál, kiegyensúlyoz, pihenteti a szellemet, az érzelmeket lecsendesíti, segíti a koncentrációt. |
|
Gyönyörű mandalák