Út a teljességhez

A szenvedéssel kapcsolatos viszonyunk azért nagyon fontos, mert ez határozza meg, miként tudunk megbirkózni a szenvedéssel, ha az megjelenik az életünkben. Általában heves ellenérzéssel viszonyulunk a fájdalomhoz és a szenvedéshez. Azonban, ha nagyobb toleranciával közeledünk hozzá, akkor ezzel jelentős mértékben ellensúlyozni tudjuk boldogtalanságunkat és elégedetlenségünket.

- Úgy vélem, az határozza meg az ember szenvedéssel kapcsolatos viszonyát, hogy miként tekint az életre. Ha elfogadjuk, hogy a szenvedés az élet természetes velejárója, sokkal türelmesebbek leszünk a nehézségei iránt.

Lehetőségünk van megszabadulni a szenvedéstől. Ha megszüntetjük a szenvedés okait, lehetővé válik a szenvedéstől mentes felszabadult állapot elérése. A buddhista tanítás szerint a szenvedés alapvető oka a tudatlanság, a feneketlen vágy és a gyűlölet. A „tudatlanság” nem a mindennapi értelemben használt információhiányra vonatkozik, hanem a szellemi vakságra, saját énünk és a világban tapasztalt jelenségek valódi természetét nem ismerjük fel.

Minden dolog, esemény és jelenség dinamikus, pillanatról pillanatra változik; semmi sem statikus. És mivel minden dolog természete az állandó változás, semmi sem létezik permanens állapotában, önerejéből semmi sem képes ugyanaz maradni. A tény: Az élet változás. A változás elfogadása fontos tényező lehet az önmagunknak okozott szenvedés csökkentésében. (pl. a múltunktól való megszabadulás) Ha elfogadjuk a változás elkerülhetetlenségét, könnyebben sikerül megbirkóznunk problémáinkkal. Az élet normális változásainak elfogadása szorongásainktól szabadít meg minket.

Egy görög filozófusnak volt egyszer egy tanítványa, akinek mestere azt parancsolta, három éven keresztül adjon pénzt mindenkinek, aki megsérti őt. Amikor a próba letelt, mestere így szólt hozzá: „Most már elmehetsz Athénba bölcsességet tanulni.” Amikor a tanítvány megérkezett Athénba, egy bölccsel találkozott, aki a város kapujában üldögélve minden arra járót sértegetett. Megkapta a magáét a tanítvány is, aki hahotázni kezdett. „Miért nevetsz, amikor én sértegetlek?”, kérdezte a bölcs. „Azért,” felelte a tanítvány, „mert három álló éven keresztül fizettem efféle bánásmódért, és most tőled megkaptam ingyen”. „Lépj be nyugodtan a városba”, felelte erre a bölcs, „itt minden a tiéd…”

Azonban nem csupán a nehézségek elviselése nyitotta meg a tanítvány előtt a „bölcsesség városának kapuját”. Az elsődleges tényező, aminek révén sikerült neki hatékonyan megbirkóznia egy nehéz helyzettel, nézőpontváltási képessége volt, ahogy egy helyzetre más szemszögből tudott tekinteni.

A nézőpontváltás képessége az egyik leghatásosabb és legeredményesebb eszközünk arra, hogy megbirkózzunk az élet mindennapi gondjaival.

Rugalmas gondolkodás elsajátítása. A rugalmas gondolkodás segít megbékülni a körülöttünk lévő zajló külső változásokkal.

Ha nem törekszünk gondolkodásunk hajlékonyságára, világnézetünk megmerevedik és kapcsolatunkat a világgal a félelem fogja jellemezni. A rugalmas gondolkodásra való törekvés révén hozhatjuk létre a hajlékony, nagy ellenálló képességű emberi szellemet.

Akadályok leküzdése.

Tudjunk változtatni – változni

- Az első lépés a tanulás

- Meggyőződés kialakítása

- Elhatározás

- Az elhatározás cselekvéssé alakul át

Ha akadályba problémába ütközöm, mindig segít, ha egy kicsit hátrébb lépek és távolabbról, perspektívájában szemlélem a dolgot és nem közelről.

Düh és gyűlölet leküzdése

Ha olyan emberrel találkozunk, akit nyíllal lőttek meg, nem azon kell tűnődnünk, honnan jöhetett a nyílvessző, a sebesült mely kaszthoz tartozik, milyen fából is készült a vessző, vagy milyen módon alakították ki a nyílhegyet. Ehelyett összpontosítsunk azonnal a nyílvessző kihúzására.

(Sákjámúni)

Nem tudunk úgy felülkerekedni a dühön és a gyűlöleten, hogy egyszerűen elfojtjuk őket. Aktívan gyakorolnunk kell a gyűlölet ellenszereit: a türelmet és a toleranciát.

A türelem végeredménye, vagy – ha tetszik – végterméke, a megbocsátás. Amikor az ember igazán türelmes, a megbocsátás önként adódik.

A szorongás leküzdése

Az emberi agyban van egy olyan rendszer, ami arra szolgál, hogy jelezze a félelmet és aggodalmat. Ennek a rendszernek fontos feladata van – mozgósít minket, hogy időben reagáljunk a veszélyre. Tehát némelyik félelelemfajta és bizonyos aggodalom egészséges dolog. A félelem az aggodalom és szorongás azonban állandósulhat, sőt valóságos fenyegetés hiányában, fokozódhat is.

A túlzott szorongásnak és aggodalomnak pusztító hatása lehet a lélekre a testre egyaránt. Tudati szinten a krónikus szorongás károsítja az ítélőképességet, fokozza a sértődékenységet és gátolja az ember hatékony tevékenységét.

A szorongás elleni gyakorlati stratégiák különösen hatékony módszer: ki kell provokálnunk szorongást kiváltó gondolatainkat és ki kell őket cserélnünk jól megalapozott pozitív gondolatokkal.

Ha a helyzet vagy a probléma olyan, amit orvosolni lehet, felesleges aggódnunk miatta.

Ha nincs kiút, ha nincsen megoldás, ha lehetőségünk sincs a probléma rendezésére, ismét csak felesleges aggódnunk, hiszen úgysem tehetünk semmit ellene.

Egészséges önbecsülés

A túlzott alacsony önbizalom meggátol minket az előrelépésben, hogy szembenézzünk a kihívásokkal, de olykor a kockázatvállalásban is, amelyekre pedig szükségünk volna, ha el akarjuk érni céljainkat. A túlzott önbizalom ugyanilyen mértékben veszélyes lehet. Akik „túltengő” egó-juktól szenvednek, akik túlságosan nagyra tartják képességeiket, azok folyamatosan ki vannak téve a csalódásnak és a dühnek, ha a valóság közbelép, és a világ nem igazolja vissza idealizált énképünket.

Sok kutató úgy látja, a gyenge vagy túlzott énkép ugyanannak az éremnek a két oldala.

Azt hiszem, általánosságban is érvényes, hogy ha az ember őszintén bevallja magának vagy másoknak, hogy mire képes és mire nem, ezzel ellensúlyozni tudja az önbizalomhiányt.

Önmagunk szeretete.

Spirituális életvezetés

Meditáció gyakorlat segítségével, megfigyelhessük saját tudatunk mélyebb természetét, megteremteni a „lélek csendjét”.