Út a teljességhez

 

Asztrológia

 

 

 

 

 

 

"Mindennek rendelt ideje van,

és ideje van az ég alatt

minden akaratnak.

Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak...

Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak...

Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek;

Ideje a hadakozásnak, és ideje a békességnek..."

"Biblia részlet"

 

 

 

Az Asztrológia

 

Jelentése: astron = csillag, logos = szó, ismeret, tudomány, magasabb megértés (görög). Az égitestek helyzete és a földi élet közötti összefüggések tanulmányozása.

Az asztrológia évezredes megfigyelésen alapuló, empirikusan fejlődött ősi tanítást, egy tudásrendszert testesít meg.
Bár az asztrológia csillagászati-matematikai tudást is használ, kijelentései tisztán szimbolikusak. Az asztrológiának megvan a maga nyelve, amit az analógiák nyelvének nevezünk.

A Smaragdtábla - a Corpus Hermeticum 15 tézisének kvintesszenciája, az egyiptomi Hermes Trismegistos pap és beavatott írása. Ebből az egyik legfontosabb:

"Ami lent van, azonos azzal, ami fent van; és az, ami fent van, azonos azzal, ami lent van, hogy beteljesítse az egyetlen csodáját."

Az asztrológia kifejezési eszköze a horoszkóp.

A szó a görög és latin hora = óra és a skopein = nézni szavakból származik. A horoszkóp tehát óranézést jelent. Azt az időminőséget méri, amely jelen van egy bizonyos időpontban egy bizonyos helyen.
A horoszkóp az égbolt grafikus ábrázolása egy meghatározott időpontban, a születés időpontjában, a Föld egy meghatározott pontjából kiindulva - arról a helyről, ahol a születés történt. Az égbolt helyzetének egy pillanatfelvételéről van tehát szó, egy csillagászati alapon nyugvó számításból eredő diagramról.

A horoszkóp alkotóelemei:
A Zodiákus - a görög „zodiakos” szóból származik. Jelentése: az állatok köre (csoportja), tehát a 12 jegy (Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak); a 10 bolygó (Nap-az asztrológiában a Napot is bolygónak nevezzük, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptun, Plútó) a fényszögekkel; és a 12 ház.

 

 

„Ahogyan azon a napon, amely a világba bocsátott téged,

A Nap üdvözölte a bolygókat,

A magaddal hozott törvény szerint

Elkezdtél szétáradni,

Úgy kell most létezned, nem futhatsz el önmagad elől,

Ezt mondták már a Sibyllák és a próféták;

S nincs az az idő vagy hatalom,

Mely szétfeszítené az eleven fejlődő formát.”

Johann Wolfgang Goethe

 

 

Meghatározott feltételek között lépünk az életbe. Jellegzetességeket, elképzeléseket és elvárásokat hozunk magunkkal, amelyek leképződnek horoszkópunkban. Nem jövünk „tiszta lappal” a világra, amely teljesen ki van szolgáltatva a külvilágnak, hanem Goethe szavaival ez egy „…bevésett forma, amely elevenen fejlődik.”

Az asztrológia kihangsúlyozza egyéni felelősségünket mindenben, ami velünk történik. Méghozzá nem annak a ténynek a szempontjából, hogy a karma által van egy bizonyos kiindulási pozíciónk, ill. elvárásaink (belső meggyőződéseink)

vannak ebben az életben, hanem szabad akaratunk és tanulási képességünk szempontjából. A horoszkóp szimbólumokban mondja meg, hogy mit várunk el és mit fogunk egyszer megkapni.

Amit kapunk – a környezet, amibe bekerültünk, a sorsunk – annak értelme van:

Életünk minden eseménye mögött egy eszme, egyfajta terv húzódik meg, amely szükséges ahhoz, hogy betöltsük életfeladatunkat.

Bármi is történik velünk az életben, legyen az akadály, „kalapácsütés” vagy boldog esemény – az valamit tanít nekünk, és önként vagy kényszerítve egy útra terel bennünket, és ott tart. Mivel mindnyájan bizonyos tehetetlenségeknek vagyunk kitéve, gyakran a „kalapácsütések” kényszerítenek, hogy valamin változtassunk, hogy magunkat megváltoztassuk és felébresztik bennünk a vágyat, hogy még többet megértsünk, és tudatunk fejlődjön.

Az életünkben megértett problémákat, azokat a problémaköröket, melyek tudatosodtak bennünk már nem kell sorsként megélnünk. Amit azonban nem

értettünk meg, azzal újra és újra találkoznunk kell, mert az élet folyton fejlődik.

Élettémánkat mindig egyedül nekünk kell betöltenünk. Természetesen más emberekkel is összeszövődik, de a betöltése csak a mi feladatunk.

Alapjában véve nemcsak arról van szó, hogy egy meghatározott, konkrét célt elérjünk. Ha ezt vagy azt a célt elérem, akkor „minden” kész, minden el van intézve. Ez olyan remény, amelyben mindig csalódunk.

Az út a cél: Egész életünkben úton vagyunk és mindig egy bizonyos élethelyzet megtapasztalásáról van szó, amelyben helyt állunk, és amelyben növekedhetünk.

Az élet egy bizonyos részének intenzív megismeréséről van szó, az azon való munkálkodásról és új módon való kezeléséről.